Post by Okashii Otome on Oct 15, 2008 15:37:19 GMT -5
Név:
Okashii Otome
Kaszt:
genin
Nem:
nő
Kor:
14
Lakhely:
Tűz országa/Konoha
Felszerelés:
5 shuriken, 5 kunai, 10m drót, 20 tekercs, egy chakra duplázó katana(engedéllyel),10 db robbanócetli.
Kinézet:
lila közepes hosszúságú haj hártafele fésülve csak egy két tincs lóg előre itt-ott, karcsú testalkat, közepes magasság, kék szemek, lila kék csíkos nagy nyakú bő póló nyitott ujjakkal, kék nadrág, és egy szoros kötés a jobb kezén a csuklójától a válláig.
Viselkedés:
általában csendes, unott, nem törődöm viselkedés, tudja kinek kell tiszteletet adni, szemrebbenés nélkül megölne bárkit aki a céljai útjába áll, nehezen felidegesíthető,nem haragtartó, ha valamilyen parancsot kap igyekszik a lehető legjobban teljesíteni, kevés embernek hajlandó segítséget nyújtani olyanoknak mint csapattársak, makacs.
történet:
Konohában a levelekkösztrejtőző faluba születtem.A családi viszonyom sosem volt jó, csak a szüleimmel és a nagyszüleimmel volt jó kapcsolatom. Az anyám ( Okashii Tsukishi) és apám (Okashii Kunoya) niják voltak. Hatéves koromban kezdtem edzeni mikor melyikükkel, ezalatt nem sokat tanultam de legalább kéz nélkül tudok fára mászni. Már nagyon kicsi koromban eldöntöttem hogy ninja leszek, azért hogy ne hozzak szégyent a családomra. Az akadémián sose kerestem magamnak barátokat, csak akadályoztak volna. A genin vizsga könnyű volt egy írásbeli felmérés és egy gyakorlati amiben a fürge test jutsuval minimum két méterre el kellett távolodni attól a ponttól ahol áltunk. Nem érdekel hogy milyen eredménnyel de genin lettem. Ennek a szüleimtől kaptam egy ajándékot, egy furcsa katanát aminek a szélébe recés bevágások voltak. Nagyon örültem neki, amint egy kicsit egyedül maradtam elkezdtem vele gyakorolni, de figyelmetlen voltam és megvágtam vele magam. Ekkor be jött apám és elmondta hogy ez egy különleges örökség, egy kard amely vérhez jutva a bele áramoltatott chakrát megkétszerezi ezzel erősebb kinjutsukat lehet létrehozni vele. Az a seb egy örök emlék amit a jobb karomon viselek. Nem sokkal meghaltak a szüleim, mindkettőjüket megmérgezték. A családom többi tagjával azóta is csak romlik a kapcsolatom, igyekszem kerülni őket, a nagyszüleimnél élek. Miután a szüleim meghaltak rajtuk kívül senkiben nem tudok megbízni. Élnem kell az életem és védenem ami az enyém, ez egy kegyetlen világ. mindenesetre csak várom hogy mit hoz a holnap és reménykedek hogy reggelre még élni fogok. Az állatok nem érdekelnek, bár van két pókom otthon. Általában ha elmegyek otthonról csak gyakorolni megyek egy elhagyatott helyre. Ha nem gyakorolni megyek, akkor egy erdõs helyet keresek, ahonnan rálátok az égre és hosszú ideig azt figyelem miközben azon gondolkodok hogy mi az élet értelme. Otthon nem sok mindent csinálok, általában csendesen meditálok a szobámban ha nem akkor a pókjaimmal foglalkozom.
Okashii Otome
Kaszt:
genin
Nem:
nő
Kor:
14
Lakhely:
Tűz országa/Konoha
Felszerelés:
5 shuriken, 5 kunai, 10m drót, 20 tekercs, egy chakra duplázó katana(engedéllyel),10 db robbanócetli.
Kinézet:
lila közepes hosszúságú haj hártafele fésülve csak egy két tincs lóg előre itt-ott, karcsú testalkat, közepes magasság, kék szemek, lila kék csíkos nagy nyakú bő póló nyitott ujjakkal, kék nadrág, és egy szoros kötés a jobb kezén a csuklójától a válláig.
Viselkedés:
általában csendes, unott, nem törődöm viselkedés, tudja kinek kell tiszteletet adni, szemrebbenés nélkül megölne bárkit aki a céljai útjába áll, nehezen felidegesíthető,nem haragtartó, ha valamilyen parancsot kap igyekszik a lehető legjobban teljesíteni, kevés embernek hajlandó segítséget nyújtani olyanoknak mint csapattársak, makacs.
történet:
Konohában a levelekkösztrejtőző faluba születtem.A családi viszonyom sosem volt jó, csak a szüleimmel és a nagyszüleimmel volt jó kapcsolatom. Az anyám ( Okashii Tsukishi) és apám (Okashii Kunoya) niják voltak. Hatéves koromban kezdtem edzeni mikor melyikükkel, ezalatt nem sokat tanultam de legalább kéz nélkül tudok fára mászni. Már nagyon kicsi koromban eldöntöttem hogy ninja leszek, azért hogy ne hozzak szégyent a családomra. Az akadémián sose kerestem magamnak barátokat, csak akadályoztak volna. A genin vizsga könnyű volt egy írásbeli felmérés és egy gyakorlati amiben a fürge test jutsuval minimum két méterre el kellett távolodni attól a ponttól ahol áltunk. Nem érdekel hogy milyen eredménnyel de genin lettem. Ennek a szüleimtől kaptam egy ajándékot, egy furcsa katanát aminek a szélébe recés bevágások voltak. Nagyon örültem neki, amint egy kicsit egyedül maradtam elkezdtem vele gyakorolni, de figyelmetlen voltam és megvágtam vele magam. Ekkor be jött apám és elmondta hogy ez egy különleges örökség, egy kard amely vérhez jutva a bele áramoltatott chakrát megkétszerezi ezzel erősebb kinjutsukat lehet létrehozni vele. Az a seb egy örök emlék amit a jobb karomon viselek. Nem sokkal meghaltak a szüleim, mindkettőjüket megmérgezték. A családom többi tagjával azóta is csak romlik a kapcsolatom, igyekszem kerülni őket, a nagyszüleimnél élek. Miután a szüleim meghaltak rajtuk kívül senkiben nem tudok megbízni. Élnem kell az életem és védenem ami az enyém, ez egy kegyetlen világ. mindenesetre csak várom hogy mit hoz a holnap és reménykedek hogy reggelre még élni fogok. Az állatok nem érdekelnek, bár van két pókom otthon. Általában ha elmegyek otthonról csak gyakorolni megyek egy elhagyatott helyre. Ha nem gyakorolni megyek, akkor egy erdõs helyet keresek, ahonnan rálátok az égre és hosszú ideig azt figyelem miközben azon gondolkodok hogy mi az élet értelme. Otthon nem sok mindent csinálok, általában csendesen meditálok a szobámban ha nem akkor a pókjaimmal foglalkozom.