Post by Naramo Isikun on Oct 11, 2008 4:45:59 GMT -5
Név: Naramo Isikun
Kor: 16
Kaszt: Elveszet ninja.
Ország: Nincs számon tartva egyik országba se.
Nem: Fiú
Klán: A Naramo klán tagja.
Jellem: Komor, nemtörődöm típus vagyok. Könnyű szerrel ölök meg embereket, bűntudat nélkül. Nincs egy olyan ember, se akit szeretnék, de eleve olyan sincs, akit utálnék. Nem azért ölök meg valakit, mert utálom, hanem mert úgy gondolom, hogy az emberek nem érdemlik meg az életet. Járom a falvakat, hogy a vezetők kívánságát teljesítsem, persze nem ingyen. Nem pénzért dolgozok, hanem technikákért. Célom, hogy minél több technikát sajátítsak el, és hogy ezekkel a jutsukkal kiírtam az embereket, majd magammal is végezzek.
Kinézett: Félhosszú fekete hajam, és barna szemem van. 175cm magas és 65 kg-os vagyok. Fizikailag nem tűnök túlzottan erősnek, de túlzottan vézna sem vagyok. Az arcom elég ijesztő a komor tekintetem miatt. Szemem alatt sötét karikák húzódnak. Pólóm sok vágást rejt el az emberek kíváncsi tekintete, elöl.
Felszerelés: 5 shuriken, 5 kunai, 20 robbanó cetli, 10 méter drót, 5 üres tekercs, és két különleges katana. A katana csak azért különleges, mert egyedi darab. Magam készítetem el, a pengéjében a fém mellet nagyon apró darabos gyémánt van teljesen simára csiszolva. Bár a katana pengéje így úgy látszik, mint, ha foltos lenne, a gyémánt segít abban, hogy nehezebben törjön el.
Felszerelés elhelyezkedése: Az 5 shuriken és az 5 kunai a jobb oldali kis tarisznyaszerű fegyvertartómban kapnak helyett. Ez az úgynevezett tarisznya belűről direkt, úgy van alakítva, hogy mind az 5 shurikennek, és mind az 5 kunainak kis tartói vannak, ahonnan könnyen elő lehet venni. A robbanó cetliket, mind a nadrágom bal zsebében tartom, míg a 10 méteres drótot, (persze felcsavarva) a jobb zsebemben. Az 5 tekercs helye a pólóm mögötti mellény zsebeiben van. A két katanam, meg a tokjukban (ami erős fémötvözetből készsült) ami a hátamon egy x alakban helyezkedik el.
Előtörténet: Születésem 16 évvel ezelőttre tehető fel, a pontos időt nem tudom. Konoha erdejébe egy genin csapat talált rám, majd rögtön be is szállítottak egy korházba. Azt mondták, hogy csak egy pólyába voltam becsavarva, egy fa tövében lefektetve. Viszont történt valami furcsa dolog, amikor fel akartak venni a földről, a pólyámból egy kígyó csúszott elő. Egy ideig próbálták elcsalogatni onnan a kígyót, de ez nem sikerült. Rájöttek, hogy nekem nem akar ártani, ezért velem együtt vitték be a korházba. A mai napig velem van és védelmez engem, a neve Shoku. A korházból az eset utáni második héten kerültem ki, mikor is egy család örökbe fogadott. Ezt a napot számítják születésem napjának, és el is neveztek Sunaki Akurum-nak. A nő, akit kiskoromban anyámnak hittem rejtélyes módon eltűnt. A mai napig nem tudom, hova lett, azt se tudom, hogy él e vagy sem, de őszintén szólva nem is érdekel. Mindig is ninja akartam lenni, ezért tíz évesen beiratkoztam a ninja akadémiára. Tanulmányi eredményem kifogástalan volt mind a szellemi és mind a fizikai részen. Egyáltalán nem voltak barátaim, mert egy kicsit tartottak tőlem és a kígyómtól. Tizenkét éves koromban eljött a genin vizsga ideje, ami nem okozott semmi nehézséget. Az első feladat egy könnyű dolgozat volt, ezt követte egy még egyszerűbb alap jutsu bemutatása, a testhelyettesítő jutsu. Majd a célzásomat is letesztelték, egy egyszerű feladattal, ami nem állt másból, mint hogy öt shurikennel kellet egy céltáblát minél pontosabban eltalálni. Geninként mint mindenki más, én is egy csapatba lettem beosztva. Annyira lenézem azokat az embereket, akik az úgynevezett csapattársaim és persze a tanítom volt, hogy a nevüket meg se említem. Csak egyszerű alapküldetésekben volt velük részem. Tizenhárom évesen vettünk részt a chuunin vizsgán. A vizsga három részből állt, amelyen különböző országok geninjei jelentek meg. Az első feladat egy dolgozat volt, rettenetesen nehéz kérdésekkel. Látszott az egész társaságon, hogy senki nem tudja a válaszokat. Az elején megpróbáltam lesni, de nem tudtam kiről, mert mindenki ugyanolyan értetlen volt, mint én. A vizsgabiztos eközben egész végig szívózott velünk, hogy aki megbukik, annak és csapatának itt ért véget a ninja élet. Ezért leglogikusabbnak a visszalépést láttam, úgyhogy feladtam a listát. Két csapattársammal ki kellet vonulnunk a teremből egy másikba át. Sok genin követte a példánkat. Fél óra várakozás után bejött a vizsgabiztos és legnagyobb meglepetésemre közölte velünk, hogy mind átmentünk, mert nem vállaltunk fölösleges kockázatott. A vizsga elején lévő geninek száma igencsak lejjebb eset. Ha saccolnom kéne, akkor jó ha a fele megmaradt. A második vizsgában egy-egy csapatnak kellet egymás ellen harcolni, jutsuk használata nélkül. Csak is a taijutsu volt engedélyezve. Nagy nehézségek árán sikerült győzelmet aratnunk, a homok geninek ellen. A győzelmünket nagyban befolyásolta a kígyóm segítsége. A harmadik fordulóban egy-egy elleni harcok voltak. Bár már a második harcomban kiütött egy föld genin, mégis a bírák úgy döntöttek, hogy chuunin lehetek. Egy évig voltam chuunin ahol küldetéseim során elsajátítottam pár jutsut. Tizennégy éves koromban, a személy kit apámnak hittem meghalt egy betegségben. A halálos ágyán tudtam meg, hogy eddigi életem hazugság, és ő nem is az apám. Egy hónapra rá elhagytam a falút és elveszet ninja lettem. Pár hónap nyomozás után a föld országában, egy könyvben egy különös címerre lettem figyelmes, melyen egy kígyó állt. Kutatva a klán után megtaláltam a bázisukat, vagy is a volt bázisuk romját. Szerencsére elég elhagyott vidéken volt és senki nem törődött velük. A romok között egy fűzetett találtam, amiről utólag kiderült, hogy apám naplója. Megtudtam, hogy egy ellenséges klánnal való háború során irtották ki a klánom, és hogy az én valódi nevem Naramo Isikun. Azt is leírta, hogy klánom hagyománya, hogy minden újszülött mellé egy kígyót szoktatnak, ki védelmezi a ninját haláláig. Írt arról is, hogy mindenki maga készíti el a katanájátt, klánomhoz hűen én is elkészítettem a saját katanámat, ami négy napomba tellett. Egy idő után, tovább vándoroltam, és olyan sok gyilkosságot láttam, hogy egyre inkább meggyűlöltem az embereket. Rájöttem, hogy ők csak pusztítani tudnak, csupáncsak kicsinyes, gyenge lények, ezért nem érdemlik meg az életet. Megfogadtam, megölöm az összeset majd magammal is végzek. A mai napig csak járom az országokat, új jutsukat keresve, hogy erősebb legyek. Reménykedek benne, hogy sikerül majd elsajátítanom klánom jutsuját is.
// Kérlek ha elfogadjátok írjatok nekem chakra színtett is meg pár jutsut amit tudhatok ilyen szinten az alapokon kívül.//
Kor: 16
Kaszt: Elveszet ninja.
Ország: Nincs számon tartva egyik országba se.
Nem: Fiú
Klán: A Naramo klán tagja.
Jellem: Komor, nemtörődöm típus vagyok. Könnyű szerrel ölök meg embereket, bűntudat nélkül. Nincs egy olyan ember, se akit szeretnék, de eleve olyan sincs, akit utálnék. Nem azért ölök meg valakit, mert utálom, hanem mert úgy gondolom, hogy az emberek nem érdemlik meg az életet. Járom a falvakat, hogy a vezetők kívánságát teljesítsem, persze nem ingyen. Nem pénzért dolgozok, hanem technikákért. Célom, hogy minél több technikát sajátítsak el, és hogy ezekkel a jutsukkal kiírtam az embereket, majd magammal is végezzek.
Kinézett: Félhosszú fekete hajam, és barna szemem van. 175cm magas és 65 kg-os vagyok. Fizikailag nem tűnök túlzottan erősnek, de túlzottan vézna sem vagyok. Az arcom elég ijesztő a komor tekintetem miatt. Szemem alatt sötét karikák húzódnak. Pólóm sok vágást rejt el az emberek kíváncsi tekintete, elöl.
Felszerelés: 5 shuriken, 5 kunai, 20 robbanó cetli, 10 méter drót, 5 üres tekercs, és két különleges katana. A katana csak azért különleges, mert egyedi darab. Magam készítetem el, a pengéjében a fém mellet nagyon apró darabos gyémánt van teljesen simára csiszolva. Bár a katana pengéje így úgy látszik, mint, ha foltos lenne, a gyémánt segít abban, hogy nehezebben törjön el.
Felszerelés elhelyezkedése: Az 5 shuriken és az 5 kunai a jobb oldali kis tarisznyaszerű fegyvertartómban kapnak helyett. Ez az úgynevezett tarisznya belűről direkt, úgy van alakítva, hogy mind az 5 shurikennek, és mind az 5 kunainak kis tartói vannak, ahonnan könnyen elő lehet venni. A robbanó cetliket, mind a nadrágom bal zsebében tartom, míg a 10 méteres drótot, (persze felcsavarva) a jobb zsebemben. Az 5 tekercs helye a pólóm mögötti mellény zsebeiben van. A két katanam, meg a tokjukban (ami erős fémötvözetből készsült) ami a hátamon egy x alakban helyezkedik el.
Előtörténet: Születésem 16 évvel ezelőttre tehető fel, a pontos időt nem tudom. Konoha erdejébe egy genin csapat talált rám, majd rögtön be is szállítottak egy korházba. Azt mondták, hogy csak egy pólyába voltam becsavarva, egy fa tövében lefektetve. Viszont történt valami furcsa dolog, amikor fel akartak venni a földről, a pólyámból egy kígyó csúszott elő. Egy ideig próbálták elcsalogatni onnan a kígyót, de ez nem sikerült. Rájöttek, hogy nekem nem akar ártani, ezért velem együtt vitték be a korházba. A mai napig velem van és védelmez engem, a neve Shoku. A korházból az eset utáni második héten kerültem ki, mikor is egy család örökbe fogadott. Ezt a napot számítják születésem napjának, és el is neveztek Sunaki Akurum-nak. A nő, akit kiskoromban anyámnak hittem rejtélyes módon eltűnt. A mai napig nem tudom, hova lett, azt se tudom, hogy él e vagy sem, de őszintén szólva nem is érdekel. Mindig is ninja akartam lenni, ezért tíz évesen beiratkoztam a ninja akadémiára. Tanulmányi eredményem kifogástalan volt mind a szellemi és mind a fizikai részen. Egyáltalán nem voltak barátaim, mert egy kicsit tartottak tőlem és a kígyómtól. Tizenkét éves koromban eljött a genin vizsga ideje, ami nem okozott semmi nehézséget. Az első feladat egy könnyű dolgozat volt, ezt követte egy még egyszerűbb alap jutsu bemutatása, a testhelyettesítő jutsu. Majd a célzásomat is letesztelték, egy egyszerű feladattal, ami nem állt másból, mint hogy öt shurikennel kellet egy céltáblát minél pontosabban eltalálni. Geninként mint mindenki más, én is egy csapatba lettem beosztva. Annyira lenézem azokat az embereket, akik az úgynevezett csapattársaim és persze a tanítom volt, hogy a nevüket meg se említem. Csak egyszerű alapküldetésekben volt velük részem. Tizenhárom évesen vettünk részt a chuunin vizsgán. A vizsga három részből állt, amelyen különböző országok geninjei jelentek meg. Az első feladat egy dolgozat volt, rettenetesen nehéz kérdésekkel. Látszott az egész társaságon, hogy senki nem tudja a válaszokat. Az elején megpróbáltam lesni, de nem tudtam kiről, mert mindenki ugyanolyan értetlen volt, mint én. A vizsgabiztos eközben egész végig szívózott velünk, hogy aki megbukik, annak és csapatának itt ért véget a ninja élet. Ezért leglogikusabbnak a visszalépést láttam, úgyhogy feladtam a listát. Két csapattársammal ki kellet vonulnunk a teremből egy másikba át. Sok genin követte a példánkat. Fél óra várakozás után bejött a vizsgabiztos és legnagyobb meglepetésemre közölte velünk, hogy mind átmentünk, mert nem vállaltunk fölösleges kockázatott. A vizsga elején lévő geninek száma igencsak lejjebb eset. Ha saccolnom kéne, akkor jó ha a fele megmaradt. A második vizsgában egy-egy csapatnak kellet egymás ellen harcolni, jutsuk használata nélkül. Csak is a taijutsu volt engedélyezve. Nagy nehézségek árán sikerült győzelmet aratnunk, a homok geninek ellen. A győzelmünket nagyban befolyásolta a kígyóm segítsége. A harmadik fordulóban egy-egy elleni harcok voltak. Bár már a második harcomban kiütött egy föld genin, mégis a bírák úgy döntöttek, hogy chuunin lehetek. Egy évig voltam chuunin ahol küldetéseim során elsajátítottam pár jutsut. Tizennégy éves koromban, a személy kit apámnak hittem meghalt egy betegségben. A halálos ágyán tudtam meg, hogy eddigi életem hazugság, és ő nem is az apám. Egy hónapra rá elhagytam a falút és elveszet ninja lettem. Pár hónap nyomozás után a föld országában, egy könyvben egy különös címerre lettem figyelmes, melyen egy kígyó állt. Kutatva a klán után megtaláltam a bázisukat, vagy is a volt bázisuk romját. Szerencsére elég elhagyott vidéken volt és senki nem törődött velük. A romok között egy fűzetett találtam, amiről utólag kiderült, hogy apám naplója. Megtudtam, hogy egy ellenséges klánnal való háború során irtották ki a klánom, és hogy az én valódi nevem Naramo Isikun. Azt is leírta, hogy klánom hagyománya, hogy minden újszülött mellé egy kígyót szoktatnak, ki védelmezi a ninját haláláig. Írt arról is, hogy mindenki maga készíti el a katanájátt, klánomhoz hűen én is elkészítettem a saját katanámat, ami négy napomba tellett. Egy idő után, tovább vándoroltam, és olyan sok gyilkosságot láttam, hogy egyre inkább meggyűlöltem az embereket. Rájöttem, hogy ők csak pusztítani tudnak, csupáncsak kicsinyes, gyenge lények, ezért nem érdemlik meg az életet. Megfogadtam, megölöm az összeset majd magammal is végzek. A mai napig csak járom az országokat, új jutsukat keresve, hogy erősebb legyek. Reménykedek benne, hogy sikerül majd elsajátítanom klánom jutsuját is.
// Kérlek ha elfogadjátok írjatok nekem chakra színtett is meg pár jutsut amit tudhatok ilyen szinten az alapokon kívül.//