Post by Hizasi Akado on Oct 2, 2008 10:19:35 GMT -5
Név: Hizasi Akado
Kora:17
Kaszt: chuunin
Ország: A Szél országából szöktem meg és most a Víz országában élek.
Nem: Fiú
Klán: Akado
Jellem: Amíg az apja meg nem halt állandóan nyüzsgõ. Szülei halála után inkább kicsit visszahúzódó. A chuunin vizsga után kezd visszaállni a régi állapotába.
Kinézet: Hosszú hajú. Homlokvédõjét a karján hordja, barna szemû, többnyire fehér felsõbe és sötétkék gatyába jár. A jobb lába térdig be van fáslizva. A fegyvertartó a jobb lábán, mivel jobb kezes. És egy sötétkék sál, amit születésekor kapott.
Fegyverei: 5 kunai, 6 shuriken, 1 kis üveg homok a képességéhez, néhyán füstbomba, villanó- és robbanó jegyzetek. a fegyvertartó a jobb lábán, mivel jobb kezes.
Elõtörténet:
17 évvel ezelõtt a Szél országában születtem egy igen nagy erejû tehetséges klánba. 8 évesen ninja akadémia egész könnyen ment, mert a klánom képességéhez elég nagy chakra irányítás és koncentráció kell. Az egész kekkei genkainak a lényege, hogy a gondolatainkkal irányatnai tudjuk a homokot. A genin vizsgáról annyit, hogy a már megtanult jutsukat kellett bemutatni. (kawarimi, bunshin…). Könnyen ment. Apám és anyám megígérte, hogy tanítanak nekem új technikákat és, hogy fejlesztgetjük a kekkei g.-t. De sajnos ez nem így történt, ugyanis 1 nappal késõbb ellenséges ninják támadtak ránk, mert féltékenyek voltak a képességeinkre. Szüleim parancsára a jounin tanárom kivitt a szél országából, hogy sose találjanak rám. A szüleim és sokan mások meghaltak a klánomból, csak egy- két túlélõ maradt, de õk már öregek. Amikor megkérdeztem a senseit, hogy merre megyünk azt mondta, hogy a Víz országába. Igazából nem nagyon értettem, hogy miért pont oda, mert hiszen ott nem is tudnám a használni a vérvonal képességem. Aztán megkérdeztem, hogy miért, de csak annyit mondott, hogy pontosan azért, mert ott keresnének a ninják a legkevésbé. Természetesen üldöztek minket egy páran, de a tanárom rendkívül eszes és tehetséges, és azért már én se voltam annyira tudatlan. Az úton a Víz országa felé a sensei- em tanítgatott a klánom képességére, de csak annyit tudott segíteni, hogy elmagyarázta, mert õ nem tartozott a klánba, de viszont apám legjobb barátja volt. Tudtam, hogy nem mehetünk vissza a faluba ezért kérdezgettem, hogy lehetek- e chuunin a Víz országába. Azt mondta, igen lehetek. Mikor megérkeztünk egybõl a Mizukageval kellett beszélnünk, aki végül is befogadott minket az országba. Geninként sok küldetést kellett végre hajtanom, de szerencsére a mesterem továbbra is a mesterem lehetett, de viszont a két csapatársam ki nem állhatott, hiszen én nem voltam idevalósi ezelõtt. Mivel úgy gondolták elég tehetségesek, vagyunk, ezért, amikor 11 évesek lettünk indítottak minket a chuunin vizsgán. A vizsgáig az egyik társammal egész jól kijöttem, de a másik még mindig utált. Miután ismertették a szabályokat a vizsgafelügyelõk, elkezdõdött a vizsga. Az elsõ rész az volt, hogy be kellett mutatnod, hogy milyen jutsukat ismersz az alapokon kívül, és pár szót mondanod kellett róla, hogy mikor? És hol? használod/használd. Amikor én következtem, eszembe jutott, hogy mi lenne, ha bemutatnám a kekkei genkaiom, mert tudtam, hogy a mesteremnél mindig van a fegyverek közt egy kis homok egy kis tálkában. Ezzel kezdtem, és amikor bemutattam, senki nem akart hinni a szemének. Volt, aki félt és volt, aki elismert. A Víz ország jelképét alakítottam ki a homokból. A sensei csak mosolygott. A második vizsgarész harc volt. Az elsõ harcban én egy fû ninját kaptam, akit könnyen legyõztem, mert bár erõs volt, de viszont nekem több eszem volt. A második ellenfelem az volt, akit az a csapattársam gyõzött le, aki utál engem. Miután legyõztem, még jobban nem szeretett, mert látta, hogy erõs vagyok. Amikor a vizsgabiztosok megbeszélték és átnézték, hogy kibõl lenne jó chuunin, kihirdették és kiderült, hogy a csapatomból mindenki átment. A mesterem nagyon örült és mikor senki sem látta nekem adta a kis üveg homokját, hogy majd valamikor jól jöhet. A vizsga utáni nap meg is kaptuk az elsõ C- szintû küldetésünket. A feladat, az volt, hogy egy nemrég megtámadott területet kellett átfésülnünk. Mikor már vagy 1 órája ott keresgéltünk egyszer csak 2 ninja jelent meg elõttünk, akik nem igazán jó szándékkal jöttek. Az egyiket felismertem, mert közte volt azoknak a támadóknak, akik szinte lemészárolták a klánomat. Egybõl meg is akartam támadni, de a sensei lefogott. Amíg lenyugodtam hirtelen elõkerült egy harmadik ninja, aki elrabolta a csapattársam, akivel jóba voltam. A másik társam mérges volt rám , mivel miattam történt az egész. Elhatároztuk, hogy a sensei lefoglalja a másik két ninját mi meg a harmadik után megyünk. Ezt nehéz volt elfogadtatni a társammal, de sikerült. Amikor elindultunk utána, az út kezdett ismerõs lenni, mintha már jártam volna erre. Amikor megláttam a sivatagot eszembe jutott. Errefelé menekültünk, amikor megtámadták a klánomat. Amikor végre utolértük, harcba keveredtünk vele. Elõször a csapattársam támadott, majd én és így folytatódott, amíg el nem kapták a társam. Akkor már csak egyedül maradtam. Nem volt más választásom, minthogy használjam a kekkei genkaiom. A ninja csak egy ideig bírt vele. Amikor elkaptam annyi chakrát tettem a homokba, hogy az jó kemény legyen és összeroppantottam a ninját, és kiszabadítottam a barátaimat. A mesterem a végére odaért, de már semmi dolga nem volt. A hazafelé tartó úton beszélgettem a társaimmal és kibékültem a társammal, aki mindig utált engem…..És azóta még több küldetést kapunk, de megbirkózunk vele. Már várom, hogy jouninok legyünk!
Kora:17
Kaszt: chuunin
Ország: A Szél országából szöktem meg és most a Víz országában élek.
Nem: Fiú
Klán: Akado
Jellem: Amíg az apja meg nem halt állandóan nyüzsgõ. Szülei halála után inkább kicsit visszahúzódó. A chuunin vizsga után kezd visszaállni a régi állapotába.
Kinézet: Hosszú hajú. Homlokvédõjét a karján hordja, barna szemû, többnyire fehér felsõbe és sötétkék gatyába jár. A jobb lába térdig be van fáslizva. A fegyvertartó a jobb lábán, mivel jobb kezes. És egy sötétkék sál, amit születésekor kapott.
Fegyverei: 5 kunai, 6 shuriken, 1 kis üveg homok a képességéhez, néhyán füstbomba, villanó- és robbanó jegyzetek. a fegyvertartó a jobb lábán, mivel jobb kezes.
Elõtörténet:
17 évvel ezelõtt a Szél országában születtem egy igen nagy erejû tehetséges klánba. 8 évesen ninja akadémia egész könnyen ment, mert a klánom képességéhez elég nagy chakra irányítás és koncentráció kell. Az egész kekkei genkainak a lényege, hogy a gondolatainkkal irányatnai tudjuk a homokot. A genin vizsgáról annyit, hogy a már megtanult jutsukat kellett bemutatni. (kawarimi, bunshin…). Könnyen ment. Apám és anyám megígérte, hogy tanítanak nekem új technikákat és, hogy fejlesztgetjük a kekkei g.-t. De sajnos ez nem így történt, ugyanis 1 nappal késõbb ellenséges ninják támadtak ránk, mert féltékenyek voltak a képességeinkre. Szüleim parancsára a jounin tanárom kivitt a szél országából, hogy sose találjanak rám. A szüleim és sokan mások meghaltak a klánomból, csak egy- két túlélõ maradt, de õk már öregek. Amikor megkérdeztem a senseit, hogy merre megyünk azt mondta, hogy a Víz országába. Igazából nem nagyon értettem, hogy miért pont oda, mert hiszen ott nem is tudnám a használni a vérvonal képességem. Aztán megkérdeztem, hogy miért, de csak annyit mondott, hogy pontosan azért, mert ott keresnének a ninják a legkevésbé. Természetesen üldöztek minket egy páran, de a tanárom rendkívül eszes és tehetséges, és azért már én se voltam annyira tudatlan. Az úton a Víz országa felé a sensei- em tanítgatott a klánom képességére, de csak annyit tudott segíteni, hogy elmagyarázta, mert õ nem tartozott a klánba, de viszont apám legjobb barátja volt. Tudtam, hogy nem mehetünk vissza a faluba ezért kérdezgettem, hogy lehetek- e chuunin a Víz országába. Azt mondta, igen lehetek. Mikor megérkeztünk egybõl a Mizukageval kellett beszélnünk, aki végül is befogadott minket az országba. Geninként sok küldetést kellett végre hajtanom, de szerencsére a mesterem továbbra is a mesterem lehetett, de viszont a két csapatársam ki nem állhatott, hiszen én nem voltam idevalósi ezelõtt. Mivel úgy gondolták elég tehetségesek, vagyunk, ezért, amikor 11 évesek lettünk indítottak minket a chuunin vizsgán. A vizsgáig az egyik társammal egész jól kijöttem, de a másik még mindig utált. Miután ismertették a szabályokat a vizsgafelügyelõk, elkezdõdött a vizsga. Az elsõ rész az volt, hogy be kellett mutatnod, hogy milyen jutsukat ismersz az alapokon kívül, és pár szót mondanod kellett róla, hogy mikor? És hol? használod/használd. Amikor én következtem, eszembe jutott, hogy mi lenne, ha bemutatnám a kekkei genkaiom, mert tudtam, hogy a mesteremnél mindig van a fegyverek közt egy kis homok egy kis tálkában. Ezzel kezdtem, és amikor bemutattam, senki nem akart hinni a szemének. Volt, aki félt és volt, aki elismert. A Víz ország jelképét alakítottam ki a homokból. A sensei csak mosolygott. A második vizsgarész harc volt. Az elsõ harcban én egy fû ninját kaptam, akit könnyen legyõztem, mert bár erõs volt, de viszont nekem több eszem volt. A második ellenfelem az volt, akit az a csapattársam gyõzött le, aki utál engem. Miután legyõztem, még jobban nem szeretett, mert látta, hogy erõs vagyok. Amikor a vizsgabiztosok megbeszélték és átnézték, hogy kibõl lenne jó chuunin, kihirdették és kiderült, hogy a csapatomból mindenki átment. A mesterem nagyon örült és mikor senki sem látta nekem adta a kis üveg homokját, hogy majd valamikor jól jöhet. A vizsga utáni nap meg is kaptuk az elsõ C- szintû küldetésünket. A feladat, az volt, hogy egy nemrég megtámadott területet kellett átfésülnünk. Mikor már vagy 1 órája ott keresgéltünk egyszer csak 2 ninja jelent meg elõttünk, akik nem igazán jó szándékkal jöttek. Az egyiket felismertem, mert közte volt azoknak a támadóknak, akik szinte lemészárolták a klánomat. Egybõl meg is akartam támadni, de a sensei lefogott. Amíg lenyugodtam hirtelen elõkerült egy harmadik ninja, aki elrabolta a csapattársam, akivel jóba voltam. A másik társam mérges volt rám , mivel miattam történt az egész. Elhatároztuk, hogy a sensei lefoglalja a másik két ninját mi meg a harmadik után megyünk. Ezt nehéz volt elfogadtatni a társammal, de sikerült. Amikor elindultunk utána, az út kezdett ismerõs lenni, mintha már jártam volna erre. Amikor megláttam a sivatagot eszembe jutott. Errefelé menekültünk, amikor megtámadták a klánomat. Amikor végre utolértük, harcba keveredtünk vele. Elõször a csapattársam támadott, majd én és így folytatódott, amíg el nem kapták a társam. Akkor már csak egyedül maradtam. Nem volt más választásom, minthogy használjam a kekkei genkaiom. A ninja csak egy ideig bírt vele. Amikor elkaptam annyi chakrát tettem a homokba, hogy az jó kemény legyen és összeroppantottam a ninját, és kiszabadítottam a barátaimat. A mesterem a végére odaért, de már semmi dolga nem volt. A hazafelé tartó úton beszélgettem a társaimmal és kibékültem a társammal, aki mindig utált engem…..És azóta még több küldetést kapunk, de megbirkózunk vele. Már várom, hogy jouninok legyünk!